Szerdán a spanyolok jönnek szembe, akik a címvédő franciák feletti 29-26-os diadallal rajtoltak.

A franciák úgy nyerték meg a legutóbbi olimpiát, vb-t és Eb-t, hogy a nyitányon egyszer sem törték össze magukat, és ezúttal is így történt: végig ,,megnyugtató hátrányban” játszva, 29-26-ra kikaptak a spanyoloktól. ,,Nem voltunk jók, de nem is most kell jónak lenni” – vonta meg a kissé nagyképűnek ható, de a közelmúlt eredményei alapján nehezen támadható konklúziót Claude Onesta, a Kékek mestere.

Mocsai Lajos magyar szövetségi kapitány és együttese viszont pontosan tudta, hogy nekünk igenis most kell jónak lenni. Szinte most vagy soha – hiszen a bombaerős C csoportban még az oroszok tűntek leginkább verhetőnek. Akinek még emellett is plusz ösztönzésre lett volna szüksége, annak csak egy pillantást kellett vetnie az újvidéki Spens csarnok piros, fehér, zöldbe borult fő lelátójára, és azonnal belevetette magát a kézitusába. Ennek az eltökéltségnek megfelelően 5-1-re, 9-5-re, 14-9-re húzott el együttesünk, ám a nagy nekibuzdulás, a rohanunk és tüzelünk, de nem állunk és nem töltünk idővel inkább az oroszoknak kedvezett. Félidőre 19-19-re egyenlítettek, szünet után azonnal átvették a vezetést, és vissza sem adták, csak a 48. percben, 27-26-nál. Az oroszok ekkor már szovjetes alapossággal aprították fiainkat, Milorad Krivokapics személye pedig a lelátót osztotta meg, már-már végzetesen. Ám a háború pályán és pályán kívül egyaránt döntetlennel zárult, a számszerű eredmény 31-31 lett.

Hogy ez mire elég, azzal kapcsolatban Mocsai Tamás jobbátlövő így fogalmazott: ,,Azt majd a következő két meccs dönti el, de háromgólos hátrányból is talpra álltunk, ez azt mutatja, hogy a küzdőszellemünkkel minden rendben van, erre ezután is építhetünk.” Ilyés Ferenc csapatkapitány is osztja e véleményt: ,,A srácok az előbb mondták, hogy mosolyogjunk, mert a második félidőben, sérülésektől tizedelve, egyre fáradtabban, kétszer is mínusz háromról jöttünk vissza, úgyhogy én inkább örülök.”

Mocsai Lajos szövetségi kapitány Iváncsik Tamás és Zubai Szabolcs sérülése miatt jelentette ki, hogy pürroszi ez a döntetlen, ám azzal folytatta: ,,Elégedett vagyok, nagyot harcoltunk, hamarosan kiderül, mennyit értünk vele. Az pedig, hogy az elején elhúztunk, két, egyenlő fél küzdelmében semmit sem számít, csupán statisztika.”

Iváncsik Tamás sérülése első látásra elég vészesnek tűnt, Zubai Szabolcs pedig a maga bajával kapcsolatban közölte: „Egyszer csak azt éreztem, valami megpattan az oldalamnál, és nagyon fáj. Remélem, ennél a kellemetlenségnél komolyabb bajom nem lesz.”

Milorad Krivokapicsot lelki kínok érték, ám mint mondja, egyáltalán nem váratlanul: „Öt éve ezt kapom, felkészültem rá. Aki ismer, az pontosan tudja, hogy az édesanyám magyar, nem a sport miatt lettem magyar állampolgár, hanem ezért. A tudatlanokkal pedig nem foglalkozom.” Mi sem tesszük. Épp elég mostantól a spanyolokra és a franciákra koncentrálni.