Az Európai Űrügynökség (ESA) 2011-ben határozta el, hogy az eredetileg csupán 3 éves aktív élettartamra tervezett, annak végül több mint ötszörösét teljesített műholdját minél előbb eltávolítja a pályáról, hogy felelős módon csökkentse az ütközésveszélyt és az űrszemét keletkezését az alacsony Föld körüli pályák térségében.

Ennek érdekében végső lekapcsolása előtt csökkentették a pályamagasságát. A természetes fékeződési folyamatok mostanra vezettek el odáig, hogy az immár inaktív és nem irányítható űreszköz eljusson a légkör sűrű rétegeiig, amelyre végül február 21-én magyar idő szerint 18:17 körül került sor, a helyszín a Csendes-óceán északi része fölött volt. A visszatérést nemzetközi megfigyelési kampányban figyelték. A beszámoló szerint semmilyen, az esetleg a felszínig is eljutó darab által okozott kárról nem érkezett jelentés.

Az 1995-ben indított, 16 éven át aktív, a maga idejében úttörőnek számító európai földmegfigyelő műhold a hasonló felszereltségű, 1991-ben indított és 2000-ig működött ERS-1 műholddal együtt hosszú időn át gyűjtött alapvető megfigyelési adatokat a szilárd földfelszínről, az óceánokról, a sarkvidéki jégtakaróról és a légkörről. Ezek az adatok rendkívül értékesek az éghajlatváltozással kapcsolatos jelenségek tanulmányozásához. A műholdas adatokat számos természeti katasztrófa esetén is alkalmazták a következmények felmérése és elhárítása érdekében. Fontos öröksége még az ERS holdaknak, hogy megalapozták számos későbbi és mai modern földmegfigyelő műhold programját, megfigyelési módszereit és műszerezettségét - olvasható Frey Sándor csillagász cikkében.